Az idő folyamán mind tematikailag, mind stilisztikailag sokirányú tevékenységet folytattam. Technikailag egyéni megoldásokat, elgondolásokat valósítottam meg a képzőművészet több területén is Az évekig tartó tanulás után kezdtem bele az anyagokkal való kísérletezésbe, amely során festék spray – jel, majd vegyes technikával, ipari festékek felhasználásával is készítettem festményeket. A grafika területén a festékszórásos eljárással készített lapok mellett, hagyományos és egyéni technikájú nyomatokat is készítettem. Később a számítógépes grafikai is felkeltette érdeklődésemet. A kinetikus fény-mobiljaimban a színes mozgó fényhatások, tükröződések érdekes, mással össze nem hasonlítható játékát, dekorativitását használtam fel, de a plasztika más ágával is foglalkoztam, ilyenek például a műgyantába öntött tárgyakból alkotott dobozos objektjeim. A széntanulmányok készítése alatt szerzett fegyelmezettség és ismeretek lettek alapjai később egy elvontabb, sajátos jelrendszerekre épülő egyéni képi világ megteremtésének. A kezdeti évek realisztikus ábrázolásmódja az évek során egyre inkább az elvonatkoztatott látásmód irányába tolódott. Ezekben a festményeimben a látványt már nem a szokásos, realista megközelítésben mutattam be, hanem azon a szűrőn keresztül, melyet a világ és az élet történéseire érzékenyen reagáló, a felszín alatti „titkokat” kutató ember teszi. A látványból gyakran leegyszerűsített jelek lesznek, s a jelek összességéből, szinte, mint képletekből épülnek fel aztán a festmények. Az ilyenfajta festészethez a nézőnek is el kell gondolkodnia a látottakon, szinte neki magának is újra kell teremtenie a látványt, miáltal élménye is maradandóbb, és egyedibb lesz. Ezekben a festményekben az ősi népek törzsi művészetét és a magyar népművészetet is, mint szellemi forrásanyagot tanulmányozva próbáltam a látványt új oldaláról bemutatni, egyéni alaphanggal, a mai kor anyagaival, technikai lehetőségeivel. Legújabb munkáimban még tovább folytattam a leegyszerűsítést, mivel többnyire csak horizontális és vertikális elemekből próbálok építkezni, érintve a konkrét festészet a színfoltfestészet, és a minimal art határait, esetenként konceptuális utalásokkal. Ezekkel a képekkel próbálok ellenpontot állítani a fogyasztói társadalom által sokszor ránk zúdított, szinte már csiricsárénak is mondható „vizuális-környezetszennyezésnek”. Ezek a festmények önálló életet élnek, sok esetben közvetlenül már nem utalnak a látványra, inkább meditatív jellegűek. A korábban is említett zűrzavaros, bizonytalan és rohanó világunkban reményeim szerint megállásra, elgondolkodásra, önmagunkba fordulásra késztetnek. Ehhez persze az is szükséges, hogy a néző túl tudjon lépni a beidegződött látásmódon és engedje át magát a festmény nyugalmat sugalló színfoltjai hatásának. Bár tudom, hogy nehéz vállalkozás, de szeretnék képeimmel Mondrian szavaival élve, valamiféle „egyetemes harmóniát” teremteni.
Aby Szabó Csaba
Évekig, élő modell utáni portré és akt-tanulmányokat rajzoltam, majd az alapos stúdiumok mellett kezdetben realisztikus táblaképeket, portrékat festettem.